Ma reggel a vendéglátóink nem Firenzébe, hanem vidékre vittek minket egy papírmerítő műhelybe. 

A műhelyben egy nagyon kedves hölgy segített nekünk, aki már évek óta foglalkozik a papírral, és még mindig hihetetlenül lelkes minden egyes elkészült darab láttán. Ez engem meglep. Én már rég meguntam volna. (Nem azért, mert nem tetszett a papír merítés, élveztem a dolgot, de azt azért nem tudnám elképzelni, hogy egy életen át ilyesmivel foglalkozzak, bár, mint tudjuk, ez egyénfüggő.)  Szerintem nagyon jó, hogy ennyire örömét leli a munkájában. Ez manapság ritka. 

Először a már használt papírokat összetépkedtük és összegyűrtük. 

Aztán beáztattuk az előkészített papírt vízbe, és ilyen gusztusos trutymót csináltunk belőle. Összegyúrtuk kézzel az ázó papírt. 

Ezt követően tovább kellett finomítani az alapanyagot. Egyre fincsibb, nemde? 

Majd kiporcióztuk műanyag ládákba ezt a darabkás löttyöt, felvizeztük, és egy keret segítségével papírt merítettünk. Egyébként minél hígabb ez a cucc, annál vékonyabb lesz a papír. A következő képen már az van, amilyen állapotban leszedjük a keretről a kezdetleges papírt.

A préselésre váró papírlapokat rétegezve filc anyagok közé raktuk, és kipréseltük a vizet a kis kupacokból.

 Aztán kiraktuk a még nedves papírlapokat fatáblákra, és kivittük őket a napra száradni. 

Készítettünk színes papírt is. Színes, feldarabolt szalvétát használtunk a színezésre. 

Különben a műhely pont olyan helyen volt, ahonnan kifogástalan kilátásunk volt a gyönyörű toszkán tájra. 

A napunk Firenzében folytatódott a Bisonte műhelyben.  Először meg kellett terveznünk, hogy mit szeretnénk elkészíteni nyomatként. Nekem nem igazán volt ihletem, szóval végül, amikor megkaptuk a kis feketére fújt fém alapot, amibe bele kellett karcolni a képünket, odakarcoltam azt, ami éppen eszembe jutott. A művész úr, aki segített nekünk aztán beáztatta a fémlapokat, leszedte róluk a fekete kencét, alaposan áttörölgette bizonyos kemikáliákkal, majd megmutatta, hogyan készítenek nyomatot. Bekente a tintával a mintát, aztán gondosan áttörölgette azt ronggyal és újságpapírral is, hogy megkapja a tetsző árnyalatot. Aztán kivette a vízből a nedves papírt, és behelyezte a "présgépbe", elforgatta a kart, és elkészítette a lenyomatot. Miután láttuk, hogyan csinálja, átadta a terepet, és készíthettünk mi magunk is nyomatokat. Mondjuk én pont fehér felsőben voltam, szóval nem készítettem magam nyomatot. (Ha tudtam volna, hogy ilyen "piszkos" melónk lesz, akkor nyilván nem így öltözök fel, de a többiek voltak oly kedvesek, és csináltak az én mintámmal is lenyomatot.)

Ameddig a nyomatok száradtak, mi kiállítást néztünk.