Az olasz konyha rendkívül híres, és meglehetősen sokan dicsérik. Én nem feltétlenül vagyok tagja a rajongótábornak. 

Először is fontos leszögezni, hogy nem eszem húst. (Halat sem.) Tojást és tejtermékeket viszont fogyasztok. Hogy milyen meggyőződésből étkezek így? Rengetegen azt hiszik, hogy azért, mert valami különleges étkezési trendet akarok követni... Hát, nem. Csak egyszerűen, ahogyan mindenki más, én is azt eszem meg, amit finomnak tartok. A hús (és a hal) nem ízlik. Próbáltam, hosszú ideig, de nem. Nem jött be. Szóval csakis olyan ételekről tudok véleményt mondani, amik nem tartalmaztak húst. 

Az első, amiről írok nem más, mint az étel, ami megmentette Garfield életét: a lasagne. Ez Olaszországban, mint minden más tészta, előétel, olyan, mint nálunk a leves. Ez 10 pontból 10-et érdemel. Isteni volt! Nem mellékes, hogy a vendéglátóink számunkra szinte mindent hús nélkül készítettek, mivel a vegák voltak túlsúlyban. A lasagnét, (mint az összes tésztájukat), eléggé olajosan csinálták meg, de nem bántam, mivel ez nem az étolaj, amit mi használunk. A tészta lapok között zöldségek voltak.

A saláta, ami a képen látható szintén 10 pontot kap a 10-ből. Valami hihetetlenül ínycsiklandozó volt. 

És akkor jöjjön a pizza... Tudom, tudom... Eredeti olasz étel, biztosan itt a legjobb. Kétszer fogyasztottam pizzát, két különböző helyen. Az egyiket a szálláson, a másikat pedig egy étteremben. A kegyetlen igazság az, hogy nekem, ELNÉZÉST KÉREK MINDENKITŐL, de az itthoni jobban ízlik. Még mindig az a pizza viszi a prímet, amit anno egy olasz pizzériában kaptam Franciaországban. Kicsit ironikus, nem? Tulajdonképpen az is egy olasz hely. Gondolom, nem minden pizza egyforma. Bizonyára erősen függ attól, hogy az ember éppen melyik étterembe ül be. A montázson levő ételek mind a szálláshelyen voltak. Az ottani pizzán rengeteg sajt volt, viszont nem éreztem a paradicsom szószt. Amúgy nem tesznek sült krumplit a pizza mellé, csak egy napon volt mind a kettő, és egy tányérra raktuk őket. Igen, kissé összevissza ettünk... 

Az éttermi pizzának ropogós volt a tésztája és vékony. Ami mellette szól, hogy érződött a szószon az igazi paradicsom, és nem valami cukros szutykot használnak pizza-alapként.  Az olaszok alapvetően jó alapanyagokból dolgoznak, ha főznek. Hozzáteszem, hogy magyar viszonylatokhoz képest még az olcsóbb helyeken is rendesen megkérik az étel és a felszolgálás árát. Az egyik osztálytársammal megfeleztük a pizzát, és így is 4,5 Eurót fizettünk fejenként a fél pizzáért egy eldugott, olcsó vendéglőben. Menőbb helyeken csak a pizza belekerül 10 Euróba. (Kenyeret nem kell kérni külön, kb. minden mellé adnak.) 

 Az péksüteményekről... Hm, ez szintén más, mint itthon. A kenyér és a zsemle is rendszerint könnyű és ropogós. A süteményeik többnyire irdatlanul finomak. Nekem nagyon ízlett az összes olasz finomság. Jó sokat ettem belőlük. Aki Olaszországba megy, az nyugodtan egyen annyi finomságot, amennyi csak jólesik neki. Élvezze ki, ha már ott van. 

A tésztákról... Te jó ég! Mire hazamentünk, már kiütésem lett ettől az ételtől... Másképp csinálják a tésztákat, mint mi. Olajjal, zöldségekkel ízesítették a őket. Ezerféle módon képesek elkészíteni. Nagyon kreatívak. Az már más kérdés, hogy nem minden felelt meg az én szájízemnek. 

Toszkán különlegesség, hogy a sajtot körtével eszik. Ez elsőre furának tűnhet, de meg kell hagyni, hogy nagyon finom. Hihetetlenül ízlett. 

Van nekik egy különleges szalámijuk, amit fügével fogyasztanak. Nem tudok nyilatkozni róla, hogy finom-e, de azt leírhatom, hogy az olasz gyümölcsök elképesztően ínycsiklandozóak. Itthon ez nem túl megszokott. Nehéz igazán jó zöldséget és gyümölcsöt találni a boltokban. Odakint más a színvonal e téren. 

Tudom, hogy a fagyiról már írtam, de azért fontosnak tartom megemlíteni, hogy ez sem mindenütt egyforma még Firenzén belül sem. A Venchi nevű helyről már leírtam, hogy mennyire fantasztikus. Sajnos nem az összes fagyizó üti éri el a szintet, amit az ember elvárna egy kisebb vagyonért. Vettem fagyit egy másik fagyizóban is, ahol nagyon szépen nézett ki maga a stand. A látvány alapján jónak tűnt, de a fagylalt rettenet silány volt. A legkisebb adag 3 Euróba került, a tölcsér pedig még itthon is a nagyon snassz kategóriába tartozott volna, és miután az összevissza folyó olvadozó "gombócot" lenyaltam a tetejéről, (ugyanis a kiszolgáló hölgy eléggé hanyagul kente oda a cuccost, amit "gelato" néven árulnak méreg drágán), ez maradt nekem a gagyi tölcsérben: SEMMI! Ez a képen is látszik. Szóval javaslom, hogy gondosan válogassák meg, hol vesznek fagyit, mert nem minden arany, ami fénylik. 

Az olasz chipseket szintén említésre méltónak tartom, ugyanis finomak. És egy érdekesség: a madarak is szeretik!

És végül, de nem utolsó sorban, a toszkán bor. (Nem szeretem a bort.) De nem rosszak. Legalábbis, amiket megkóstoltam, azok ízlettek, és ki is fejtették áldásos hatásukat. 

Ma reggel is bevittek minket autóval Firenzébe. 

Eredetileg megnéztük volna a Galleria dell'Accedemiát. Már otthon készültünk, és lefoglaltuk a jegyeket, mivel az volt kiírva a neten, hogy ingyenes a foglalás, és az iskolai osztályoknak ily módon ingyenes a belépés is. Hozzáteszem, nem olyan egyszerű lefoglalni a jegyeket telefonon, mint, ahogy hangzik, de megoldottuk abban reménykedve, hogy így tényleg ingyen bemehetünk. Na, igen, de a csavar a történetben az volt, hogy mi nem számítottunk olyan iskolai csoportnak, akik ingyen bemehetnek, és mivel foglalásunk volt, még pluszba fizetni kellett volna, hiszen így nem kellett volna sorba állnunk. Összesen a diákoknak 8 Euróba került volna a dolog fejenként, szóval végül úgy döntöttünk, hogy feltaláljuk magunkat, és valami mást csinálunk. 

Az utcákon sétálgatva rendszerint megakadt a szemünk a fagyizókon, ahol többnyire hegyekben állt a fagylalt és a gyümölcs. Az embernek összefut a nyál a szájában már a látványtól is. De a fagyi Olaszországban meglehetősen drága ahhoz képest, amihez mi vagyunk hozzászokva itthon. (A kis adag általában 3 Euro.) Találtunk egy helyet, ahol csokoládé vízesés van a falon. Benéztünk, és a legkisebb adag 2,5 Euróba került. Kipróbáltuk. Hát, ez valami fantasztikus volt! Elképesztően finom fagyit adtak valamilyen különleges tölcsérben, ami szintén nagyon ízlett mindenkinek. És az adag? Na, hát, az sem olyan volt, mint itthon nálunk... Azzal az "egy gombóccal" konkrétan jóllaktam. De nem csak egy rövid időre, hanem hosszú órákra, pedig meglehetősen éhes voltam. A fagyi íze és minden összesen 20 pontot érdemel a maximum 10-ből. Aki Firenzében jár, az látogassa meg ezt a helyet, mert ezt bűn kihagyni! 

http://www.venchi.com/uk/corporate/store/firenze/

 Amúgy voltak, akik bementek, és megnézték a San Lorenzót, de páran inkább úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a boltokba, és körülnézünk, hogy mit lehet kapni és mennyiért a kirakodó sorokon. Amikor épp az egyik ilyen soron sétáltunk végig, izgalmas szerelmi kalandban volt részem. Az ilyen helyeken az árusok általában nem olaszok, hanem leginkább külföldiek. Mit ne mondjak? Van üzletpolitikájuk. Nem lacafacáznak, azonnal tesznek mindenkinek egy rendkívül kedvező ajánlatot, aztán lehet alkudozni. Amint végigsétáltunk a soron, mivel magyarul beszéltünk, és nem igazán tudta a többség hova tenni, hogy milyen nemzetiségűek vagyunk, megkérdezték, hogy: "Are you from China?". Jót nevettünk. Na, de vissza a romantikus történethez. A sor végén megálltunk, hogy megnézzük az ottani kiscica alakú bőr pénztárcákat, mert ott olcsóbbak voltak, mint a sor elején. Természetesen, amikor elindultunk visszafelé, az árus odajött, és elkezdte lökni a dumát. "For you just x Euros!" - nem adtuk be a derekunkat, aztán olcsóbb lett... Viszont végül egyikünk se akarta megvenni már a pénztárcát. De az árus urat nem volt ilyen egyszerű lerázni. Végül megpróbálkoztam udvariasan lepattintani azzal a dumával, hogy itt leszünk egész héten, lehet, hogy máskor visszajövünk. Erre az indiai árus pasi egy széles mosollyal és egy kacsintással egybekötve megajándékozott a telefonszámával, és meghagyta, hogy majd hívjam fel. 

Ma reggel a vendéglátóink reggel bevittek minket autóval Firenzébe. 

Megnéztük a Dómot, sétálgattunk. "Feltérképeztük a terepet." Megállapítottuk, hogy Firenzében valóban virágzik a művészet. Az ember mindenütt belebotlik legalább egy falfestménybe, amint a szépséges régi épületek között sétálgat. 

Akadnak bájos utcazenélő bandák is.

Firenze tele volt emberekkel. Szinte mindenütt hömpölygött a tömeg a központban. Elvileg már nem volt főszezon, mégis rengeteg turista mászkált az utcákon. Természetesen, aki ebbe a városba jön, annak nem kell aggódnia, hogy nem lesz hely, ahol elkölthetné a pénzét, mert mindenütt ízlésesen berendezett kávézók, fagyizók, éttermek és boltok vannak. Szerintem mindenki talál magának valamit, ami megdobogtatja a szívét. A boltokkal kapcsolatban hasznos tudnivaló, hogyha az ember kijjebb sétál a központból, a kis utcákon lehet találni olyan helyeket, ahol nem egy vagyonba kerül a víz és az egyéb dolgok. 

Firenzében számtalan pucér szobor van, de én jó kislány maradtam, és oda se néztem!

 Az étkezést találékonyan megoldottuk. Mivel nem akartunk étterembe menni, vettünk a boltban ennivalót, és leültünk egy lépcsőre a galambok közé enni. 

 Természetesen mi is csináltunk közös selfiet. Ez semmiképp sem maradhat el, ha az ember valahova elutazik, és a csoporttal találnak egy körhintát.