Ma reggel a vendéglátóink reggel bevittek minket autóval Firenzébe. 

Megnéztük a Dómot, sétálgattunk. "Feltérképeztük a terepet." Megállapítottuk, hogy Firenzében valóban virágzik a művészet. Az ember mindenütt belebotlik legalább egy falfestménybe, amint a szépséges régi épületek között sétálgat. 

Akadnak bájos utcazenélő bandák is.

Firenze tele volt emberekkel. Szinte mindenütt hömpölygött a tömeg a központban. Elvileg már nem volt főszezon, mégis rengeteg turista mászkált az utcákon. Természetesen, aki ebbe a városba jön, annak nem kell aggódnia, hogy nem lesz hely, ahol elkölthetné a pénzét, mert mindenütt ízlésesen berendezett kávézók, fagyizók, éttermek és boltok vannak. Szerintem mindenki talál magának valamit, ami megdobogtatja a szívét. A boltokkal kapcsolatban hasznos tudnivaló, hogyha az ember kijjebb sétál a központból, a kis utcákon lehet találni olyan helyeket, ahol nem egy vagyonba kerül a víz és az egyéb dolgok. 

Firenzében számtalan pucér szobor van, de én jó kislány maradtam, és oda se néztem!

 Az étkezést találékonyan megoldottuk. Mivel nem akartunk étterembe menni, vettünk a boltban ennivalót, és leültünk egy lépcsőre a galambok közé enni. 

 Természetesen mi is csináltunk közös selfiet. Ez semmiképp sem maradhat el, ha az ember valahova elutazik, és a csoporttal találnak egy körhintát. 

Pénteken hajnalban indultunk az osztállyal Pestre a repülőtérre kettő autóval. Azért férünk be kettő normál autóba kényelmesen, mert az egész osztály csupán öt lányból áll. Ez gyakran hátrány, de most kivételesen hatalmas előny volt. A két kísérőtanárunkkal a reptéren találkoztunk, mert ők fent aludtak Budapesten. Mindannyian izgatottan vártuk a repülést. A gépünk 7:55-kor indult. Óriási mázlim volt, mert az ablak mellett ülhettem, így végig élvezhettem a kilátást. 

Nagyjából 1 óra és 20 perc után Pisában landoltunk. Ragyogó napsütés fogadott minket. 

Buszra szálltunk, és megnéztük a pisai ferde tornyot. Meglepődtem. Azt hittem, hogy magasabb. Nagyobbra számítottam. 

Miután megcsodáltuk az épületeket, ismét buszra szálltunk, és megnéztük Marina Di Pisát. A tengerpartot nem homok borította, hanem csiszolatlan márványkövek. Hihetetlenül szép volt, mi pedig rendkívül viccesek lehettünk kívülről, mivel a bőröndöket is magunkkal vittük a partra. Hogy miért? Azért, mert drága lett volna otthagyni a reptéren. (7 Euro) 

 De a strandolás fantasztikusan sikerült. Jól lebarnultunk, és végre nem egy rakás turista vett minket körül, hanem olaszok. Megállapítottam, hogy az emberek Olaszországban tudnak élni. Szakítanak időt a pihenésre, kifekszenek a tengerpartra, lazán monokiniznek a nők, mert senkit nem hökkent meg az ilyesmi, egyszerűen, képesek jól érezni magukat. 

 A strandolás után visszamentünk Pisába, ahonnan a transzferrel elbuszoztunk Firenzébe. Firenzéből pedig a kedves vendéglátóink vittek minket a szálláshelyre. Kaptunk vacsorát, lefürödtünk, és lefeküdtünk aludni. 

A waldorf gimnáziumokban az utolsó osztálykirándulás nem más, mint a művészeti út, aminek a keretein belül megismerkedhetünk egy másik ország kultúrájával és művészetével. Maga az utazás egy utolsó közös vakáció is az osztály számára. 

Az osztályok rendszerint vagy 12. végén, vagy 13. elején indulnak útnak. Mi az utóbbi időpontot választottuk. 12. osztályban, a gazdaságismeret epochában kezdtük el a szervezést. Először közös döntést hoztunk arról, hogy hova is szeretnénk menni, majd leosztottuk a feladatokat. Végül Firenzére esett a választás. Sokat dolgoztunk azon, hogy az elképzeléseinket meg tudjuk valósítani. Még a pénz javát is az osztály maga kellett, hogy megkeresse, ezért belépőssé tettük a 12.-es drámánkat, ételt csomagoltunk az iskolánkba érkező diákoknak a hét sportág találkozó idején, illetve besegítettünk az iskolai rendezvényeken. Igazából mindent magunknak intéztünk némi tanári segítséggel, ami szerintem jó volt, mert így szabad kezet kaptunk abban is, hogy milyen programokat szeretnénk. 

Mielőtt elindultunk, mindenkinek kellett választania egy művészeti tevékenységet, amit az utazás során végez. Például fényképezés, rajzolás, festés, írás... Én azt találtam ki, hogy egy blogot készítek, ahova leírom a napi élményeimet, mint egy naplóba.