Pénteken hajnalban indultunk az osztállyal Pestre a repülőtérre kettő autóval. Azért férünk be kettő normál autóba kényelmesen, mert az egész osztály csupán öt lányból áll. Ez gyakran hátrány, de most kivételesen hatalmas előny volt. A két kísérőtanárunkkal a reptéren találkoztunk, mert ők fent aludtak Budapesten. Mindannyian izgatottan vártuk a repülést. A gépünk 7:55-kor indult. Óriási mázlim volt, mert az ablak mellett ülhettem, így végig élvezhettem a kilátást. 

Nagyjából 1 óra és 20 perc után Pisában landoltunk. Ragyogó napsütés fogadott minket. 

Buszra szálltunk, és megnéztük a pisai ferde tornyot. Meglepődtem. Azt hittem, hogy magasabb. Nagyobbra számítottam. 

Miután megcsodáltuk az épületeket, ismét buszra szálltunk, és megnéztük Marina Di Pisát. A tengerpartot nem homok borította, hanem csiszolatlan márványkövek. Hihetetlenül szép volt, mi pedig rendkívül viccesek lehettünk kívülről, mivel a bőröndöket is magunkkal vittük a partra. Hogy miért? Azért, mert drága lett volna otthagyni a reptéren. (7 Euro) 

 De a strandolás fantasztikusan sikerült. Jól lebarnultunk, és végre nem egy rakás turista vett minket körül, hanem olaszok. Megállapítottam, hogy az emberek Olaszországban tudnak élni. Szakítanak időt a pihenésre, kifekszenek a tengerpartra, lazán monokiniznek a nők, mert senkit nem hökkent meg az ilyesmi, egyszerűen, képesek jól érezni magukat. 

 A strandolás után visszamentünk Pisába, ahonnan a transzferrel elbuszoztunk Firenzébe. Firenzéből pedig a kedves vendéglátóink vittek minket a szálláshelyre. Kaptunk vacsorát, lefürödtünk, és lefeküdtünk aludni.